A Grätzel-cellák feltalálójáé az idei Millenium-prize
A harmadik generációs festék érzékenyített napelemek kifejlesztéséért a svájci Michael Grätzel nyerte a Finn Technológiai Akadémia idei nagydíját, a nyolcszázezer euróval járó Millennium Prize-t. A finn állam és a finn nagyvállalatok által támogatott díjért - amit bevallottan technológiai Nobel-díjként szeretnének elfogadtatni a világgal - hárman voltak versenyben a döntésig. A díjkiosztón és az azt megelőző Millenium-prize week-en a TÚK és az EUSJA jóvoltából e sorok írójának is volt szerencséje részt venni.
A díjat - amelyet a globális gondok megoldásában eredményes innovációért kétévente ítélnek oda a világ csaknem minden országából kandidáló tudósok egyikének - negyedszer adta át a finn köztársasági elnök, Tarja Hanonen a helsinki operaházban. Több száz tudós pályázott a rangos elismerésre szerte a világból, közülük végül hármat - Richard Friendet, Steven Furbelt és Michael Grätzelt - jelölt az 1,1 millió euró (több mint 300 millió forint) összdíjazású rangos elismerésre a 24 tagú nemzetközi döntőbizottság.
A brit Friend professzor organikus LED-ekkel - informatikában, szórakoztatóelektronikában, mobiltelefonokban egyaránt alkalmazható félvezetőkké alakított polimerekkel - pályázott, az ugyancsak brit Furbel professzor pedig az ugyanezen területen alkalmazott szilikon alapú, ARM 32 bites RISC mikroprocesszorokkal kandidált. Míg az előbbi professzor az organikus LED-ekkel új utakat nyitott, addig utóbbi olyan megoldással jelentkezett, amelynek prototípusát 1985-ben fejlesztette ki, s amelynek alapján már húszmilliárd csipet gyártottak szerte a világon. A két professzor munkásságát 150-150 ezer euróval díjazta a nemzetközi bizottság javaslata alapján a Finn Technológiai Akadémia, a 800 ezer euróval járó fődíjat Michael Grätzelnek, a harmadik generációs színérzékeny napelem kifejlesztőjének ítélték oda.
A díjkiosztó ünnepségen Ainomia Haarla, a Finn Technológiai Akadémia elnöke a döntést indokolva elmondta, a világ egyik legnagyobb problémája, milyen egyszerűen és olcsón hozzáférhető alternatív energiával lehet kiváltani a környezetszennyező és fogyóban lévő fosszilis energiahordozókat. A napfény korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló napfény energiájának felhasználása e problémára kézen kézenfekvő megoldásként kínálkozik. A Grätzel által kidolgozott festék érzékenyített cellák, mivel a napenergia olcsó és egyszerű felhasználását ígérik, nagy előrelépést jelentenek ennek az energia forrásnak az olcsó és tömeges hasznosításában. Annál is inkább, mert a svájci tudós által kifejlesztett eljárásnak az elektrokémiai cellák használhatóságát korábban nagyban korlátozó fotokorrózió problémájára is van válasza.
?Az elektrokémiai cella a megoldatlan fotokorrózió
miatt sokáig csak tudományos érdekesség maradt. A nagyobb
tilossávú félvezetôk, mint a TiO2 (Eg = 3,2 eV)
ugyan stabilak a fotokorrózióval szemben, de a napfényre
gyakorlatilag átlátszóak, ezért energiahasznosításuk
igen csekély. Az áttörést a festékérzékenyített, a felfedezôje
után Grätzel-cellának nevezett, konstrukció hozta.
Alapja egy optikailag gerjeszthetô ruténium alapú festékanyag.
Az újfajta konstrukció szerint TCO-val ellátott
üvegre visznek fel porózus TiO2-t. Erre a nagy felületű
nanostruktúrára viszik fel a fényt abszorbeálni képes festéket.
Az áramkört jodid alapú elektrolit és az azt befedô
szintén TCO-val borított üveg zárja. Az igen nagy felület
miatt az abszorpció gyakorlatilag teljes. A teljes réteg
csak néhány im vastagságú. A gerjesztés hatására az
elektronok aktiválódnak a festékben. Ez az energiaállapot
magasabban van, mint a TiO2 vezetési sávja. Az elektronok
a festék gerjesztett sávjából a TiO2 vezetési sávjába
injektálódnak. Az injektálódásnak gyorsabban kell lezajlania,
mint a festékben a rekombinációnak [4]./fizikai szemle 2006/9 Nemcsics Ákos/
A Gratzel-napelem egy viszonylag új osztálya az alacsony áru, költséghatékony napelemeknek, amelyet a vékony-film rétegű napelemekhez sorolnak. A technológia egy félvezetőn alapul, ami egy foto-érzékeny anód és egy elektrolit oldat között található, ezt fotoelektrokémikus-rendszernek nevezzük.A cellát Michael Grätzel és Brian O'Regan találta fel (École Polytechnique Fédérale de Lausanne) 1991-ben, ez a napcella ismert, mint: Grätzel cella.
A cella nagy ígéretekkel kecsegtet, mivel alacsony költségű valamint nincs szükség nagy és bonyolult eszközökre a gyártásához, gyártási technológiája és felhasználása miatt környezetkímélő. Korunk egyik égető problémájára szolgál(hat) megoldást, a megújuló energiaforrások minél nagyobb szintű kiaknázásra. A cella további előnye, hogy rugalmas és vékony, ez együtt jár a súlycsökkenéssel, valamint egy jégeső, már nem képes nagy károkat okozni benne.
Habár a hasznosítási értéke nem a legjobb kategóriájában, mégis ár/érték aránya (kWh/m2/év/dollár) elegendő ahhoz, hogy vetélytársa legyen a fosszilis tüzelőanyagoknak. A kereskedelmi felhasználása eddig akadályozott volt vegyi stabilitási problémák miatt, mára megoldódott és az Európai Unió napenergia felhasználási kezdeményezésében (2020), már leendő 'partnernek' tekintik. /forrás: Biokémia blog/
A Michael Grätzel által kifejlesztett harmadik generációs festék érzékenyített napelemek a növények levelében zajló fotoszintézishez hasonlóan működnek, de e folyamat idején nem oxigén vagy szén-dioxid, hanem hidrogén szabadul fel, és mód van az energia kémiai módszerekkel való raktározására is. A rendszer hatékony, mert a festékérzéknyítő eljárás megnöveli a cella abszorpciós képességét. A cella, ami tulajdonképpen egy filmréteg, könnyen kezelhető, akár a házak ablaküvegén, akár egy válltáska külső részén elhelyezve képes energiát termelni.
Michael Grätzel a róla elnevezett napelemek - Grätzel-cellák - alkalmazási lehetőségeiről nyilatkozva elmondta, segítségükkel olcsóbb víztisztító technológiák fejleszthetők ki, felhasználhatók a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban állandó hőmérséklet tartására, és persze világításra, háztartási eszközök működtetésére lakáson belül és kívül. Úgy fogalmazott, a napenergia tömeges hasznosítása nem a távoli jövő, hanem a jelen, ami régóta kopogtat az ajtónkon.
Dombi Margit
Kordos László
lett a 2009-es év ismeretterjesztő
tudósa
A Tudományos Újságírók
Klubja tagjai 2009-ben is megválasztották az év ismeretterjesztő
tudósát. A szavazatok alapján Dr. Kordos László a Magyar Állami
Földtani Intézet igazgatója érdemelte ki az elismerést. A Magyar
Tudományos Akadémia székházában február 10-én rendezett ünnepségen
Pálinkás József, az MTA elnöke a tudományos újságírás és a
tudományos újságírók elismerésének fontosságáról beszélt.
A díjazott munkásságát Palugyai István, a Tudományos Újságírók
Klubjának elnöke ismertette:
Kordos László
felterjesztése Az év ismeretterjesztő
tudósa címre
Kordos László
1974-ben szerzett földrajz-biológia szakos diplomát, rá
egy évre pedig a geológia szakot is elvégezte. Az egyetemi doktori
címet 1975-ben, a földtudományok doktora címet 1993-ban szerezte
meg. 1997 óta a KLTE egyetemi magántanára. 1974
óta dolgozik a Magyar Állami Földtani Intézetben, melynek jelenleg
az igazgatója. 1987-től ő vezeti az Intézet múzeumát is. Rendszeresen
tanít a Debreceni Egyetemen, az ELTE-n,
és a Szent István Egyetemen. Kutatási szakterülete a gerinces
őslénytan, a harmad- és negyedidőszaki környezetváltozások, az
emberré válás korai szakasza. Nemzetközi kutató
hírnevét a Rudabányán végzett kutatásai alapozták meg. E témakörben
számos külföldi és hazai publikációja jelent meg. Idén az emberré
válás szempontjából újabb nagyjelentőségű
leletek (25 emberszabású majommaradvány) kerültek elő
a Kordos László által vezetett MÁFI
és a Torontói Egyetem közös -
részben Kordos professzor által irányított
- rudabányai ásatásain, melyek nemzetközi
összehasonlításban is kiemelkedők. Ezek azt bizonyítják, hogy
az ember evolúciója nem kizárólag Afrikában játszódott. Az idei
év termése egy gyakorlatilag ismeretlen főemlős
állkapcsa, amivel végre megalkothatják az
állat hiteles mását.
Publikációinak
száma megközelíti a 600-at, ebből 12
önálló könyv. Egyik legismertebb ismeretterjesztő könyve a Magyarország
barlangjai. Rendszeresen publikál a hazai ismeretterjesztő
sajtóban. Szerkesztő bizottsági tagja a National Geographic Magyarországnak
és a Természet Világának. Ugyancsak gyakori résztvevője rádiós
és televíziós ismeretterjesztő
műsoroknak, nagy sikerű előadást tartott például a Mindentudás
Egyetemén. Azon kutatók egyike, aki mindig szívesen
áll a sajtó rendelkezésére, akár a legfrissebb kutatási eredményekről
kérdezik, akár ismeretterjesztő
írásra, interjúra kérik fel. Komoly szerepet vállalt abban is,
hogy a Föld Bolygó Nemzetközi Éve alkalmából tartott rendezvényeken,
kiadványokban a közvélemény jobban megismerkedhessen a földtudományok
legújabb eredményeivel, bolygónk
állapotával, múltjával, jelenével.
Kordos László a díj
átvétele után "Egy szkeptikus, a tudomány hitelével"
címmel tartott előadást, melynek szövege rövidesen a Természet
Világában és honlapunkon is olvasható lesz.
Az ünnepi eseményről Vörös
Eszter jóvoltából videós beszámoló jelent meg a NOL TV-n:
http://www.noltv.hu/video/2306.html
Az MTA honlapján található
beszámoló:
http://www.mta.hu/index.php?id=634&no_cache=1&backPid=390&tt_news=120703&cHash=101e0de321
Ötvös Zoltán cikke a Népszabadságban:
http://nol.hu/tud-tech/20100211-kordos_laszlo_igazi_csillag
Az Origo cikke:
http://www.origo.hu/tudomany/20100210-az-ev-ismeretterjeszto-tudosa-kordos-laszlo.html
A jelenleg mintegy 28 millió forintot érő Bolyai-díj a tudomány és a kutatás legrangosabb hazai elismerése. A kétévente (idén sorrendben ötödször) odaítélt díj sorsáról 15 tagú, a döntésig titkos összetételű bizottság határoz. A testületbe hét tagot a Magyar Tudományos Akadémia, hetet az alapító tagok jelölnek, a 15. tag a magyar köztársasági elnök.
A tudományterülethez nem kapcsolt díjat olyan magyar állampolgárságú, illetve magyar származású tudós kaphatja meg, aki nemzetközi mércével is kimagasló eredményt ért el a kutatásban. A díj összege az alapítók (Karsai Béla, Lantos Csaba, Somody Imre, Várkonyi Attila, Alexander Brody) magánvagyonából származik. Az NKTH a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból 12 millió forinttal járult hozzá az esemény megrendezéséhez.
A Bolyai-díj Alapítványt 1998-ban hozta létre magánvagyonából Karsai Béla, Lantos Csaba, valamint Somody Imre és felesége. 2001-ben csatlakozott az alapítókhoz Várkonyi Attila és Alexander Brody. Lukács János világhírű történész és Oláh György Nobel-díjas kémikus idén vállalt védnökséget a díj fölött.
2000-ben Freund Tamás neurobiológus, 2002-ben Roska Tamás villamosmérnök, 2004-ben Bor Zsolt lézerfizikus, 2007-ben Lovász László matematikus részesült az addig 50 ezer euróval járó elismerésben.
Hargitai Miklós, Népszabadság online, 2009. május 25.
A hagyományokhoz híven az
idén is átadták a Hevesi Endréné Kalmár Magda által alapított Hevesi Endre
Díjat. Ebben az elismerésben azok az újságírók - indokolt esetben újságírói
munkát végző szakemberek is - részesülhetnek, akik az előző évben a tudomány és
a technika új lehetőségeinek, eredményeinek népszerű ismertetése érdekében a
legtöbbet tették, illetve a legérdekesebb és közérthető magyarsággal fogalmazott
cikkeket írták.
Az alapítvány
kuratóriumának (Herczeg János elnök, tagjai: Hankó Ildikó, Nagy József, Palugyai
István, Staar Gyula, Szentgyörgyi Zsuzsa) döntése értelmében 2009-ben Dr.
Fried Judit (Magyar Távirati Iroda) Sarkadi Péter (Greenfo.hu,
MR1-Kossuth) részesültek Hevesi Endre-díjban.
Lukács Béla fizikus lett
a tízedik "Év ismeretterjesztő tudósa"
A Tudományos Újságírók
Klubja (TÚK) hosszú évek óta minden esztendőben megszavaztatja tagjait abban a
kérdésben, hogy kit tartanak az Év tudósának. A korábbi években Simonyi Károly
mérnök-fizikus, Csányi Vilmos humánetológus, R. Várkonyi Ágnes történész, Falus
András immunológus, Marx György fizikus, Csermely Péter sejtbiológus, Vekerdi
László tudománytörténész, Vámos Tibor akadémikus és Freund Tamás agykutató kapta
meg az "Év ismeretterjesztő tudósa címet - a csillaggal".
Március 30-án, hétfőn a
2008-as, tehát a tízedik ünnepélyes átadást tartottuk a TIT székházában.
Palugyai István, a TÚK elnöke úgy fogalmazott, hogy szinte egyhangú döntés
született, amikor dr. Lukács Béla fizikust, a KFKI RMKI tudományos tanácsadóját
jelölték a tagok.
A díj mellé "csillagot" is neveznek el az ünnepeltről, mely -
ezúttal - az Orion csillagképben található.
A 2008-as év
ismeretterjesztő tudósa a méltatásra úgy reagált, hogy őt "beszédre" és
beszéddel nevelték, így amit ő megért és tud, azt el is tudja mondani és miért
ne tenné, ha képes rá.
Az átadás után Lukács Béla
"Okosabbak vagyunk-e, mint a régiek?" címmel tartott rövid, de gondolatébresztő
előadást. A jellegzetesen, több szálon futó Lukács Béla-előadás a tudományos
gondolkodás az agyunkban és a történelem folyamán elfoglalt helyét és szerepét
elemezte.
Lukács Béla felterjesztésének szövege az
alábbiakban olvasható:
A Ki Kicsoda 2006-os
kiadásában megjelent információk szerint 1947. április 2-án született
Budapesten. Tanulmányait az ELTE TTK-n végezte 1965 és 1970 között. A Központi
Fizikai Kutatóintézet munkatársa 1970-től. A Részecske és Magfizikai
Kutatóintézet tudományos tanácsadója. 1980-ban lett a fizikai tudományok
kandidátusa, 1988-ban doktora, 1995-ben megkapta az MTA Fizikai Díját. Kutatási
területei: általános relativitáselmélet, kozmológia, nehézionfizika, akusztikai
beszédfelismerés, színelmélet. Az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának tagja,
az anyagfejlődési albizottság elnöke, a Csillagászati és Űrfizikai Bizottság
tagja. 126 publikációja jelent meg szakfolyóiratokban.
Két és fél magyar nyelvű
ismeretterjesztő könyv fűződik a nevéhez. 1990-ben az Akadémiai Kiadó jelentette
meg "Utazások térben, időben és téridőben" című művét, melynek teljes szövege
megtalálható az interneten is a http://mek.oszk.hu/00500/00569/ címen. 2005-ben adta ki "Titkok a múltból" című
könyvét a Tóth Könyvkereskedés és Kiadói Kft. A "fél kötet" az idei a könyvhéten
látott napvilágot a Corvina Kiadónál "Beszélgetés nem csak tudományról" címmel.
Révai Gábor készített vele (és Csányi Vilmossal) interjút. Lukács Béla saját,
angol nyelvű honlapja a http://www.rmki.kfki.hu/~lukacs/lukacs.html címen található.
Évtizedek óta tart
ismeretterjesztő előadásokat részecskefizikáról, kozmológiáról
relativitáselméletről, kvantummechanikáról, de akkor sem jön zavarba, ha nem
szűkebb kutatási területéről kell beszélnie. Korábban Budapesten a Kossuth
Klubban rendezett sorozatok alkalmával beszélt a tavasz színeiről, a benzinről.
Atlantiszról, az emberré válásról, az utóbbi években Székesfehérváron szervezett
előadásain szó volt közgazdaságtanról, genetikáról, a magyar nyelv
rokonságairól, az evolúcióról, sőt a nők működéséről is! Előadásait a Magyar
Csillagászati Egyesület rendszeresen közvetíti az interneten. Ez a galéria a
http://www.mcse.hu/index.php?option=com_mediatar&Itemid=338 címen található.
Lukács Bélára nem jellemző
a szűkszavúság, de a hallgatóság - az átlag három órás előadásokon(!) - végig
kitart és tátott szájjal hallgatja. Országosan is ismertté és nyugodtan
mondhatjuk, népszerűvé az ATV "Friderikusz most!" című műsor révén lett. A
tudományos újságírók egy része persze régóta ismeri és dolgozik vele. Jó
riportalanynak mondható abból a szempontból, hogy nem harapófogóval kell belőle
minden szót kihúzni. Sőt! Kérdés nélkül is szívesen felel, gyakran úgy tűnik,
mintha elkalandozna, aztán kiderül, hogy a kalandozásokkal együtt kerek a válasz
- és a világ!
"Kalandozásai" során néha a
tudomány határterületeire téved, de ezek a szellemi kitérők kreativitását,
fantáziáját minősítik. Véleménye szerint "A rejtély sokszor saját gondolkodásunk
lustaságából ered". Olyan összefüggésekre vezeti rá hallgatóját, melyekre más
aligha lenne képes. Ha valakiről, akkor róla nyugodtan elmondhatjuk, nem "csak"
egy személyről, hanem jelenségről van szó.
Ma a világ, s benne a
tudomány is annyira specializálódott, hogy sokszor a tudósok sem látják át saját
szakterületük minden részét. Nem csoda, hogy a laikusok egy része elidegenedik a
tudománytól. Ilyen körülmények között kell aztán közel hoznunk a tudományt és a
tudósokat az érdeklődőkhöz. Lukács Béla sikerének titka, hogy elvont tudományos
kérdésekről is úgy tud beszélni, mi több, mesélni, hogy azt "földi halandó" is
megérti vagy legalábbis érteni véli. A tudomány népszerűsítésének sajátos,
utánozhatatlan alakjáról van szó, akit nem nagyon lehet más kategóriába
besorolni, mint, hogy ő Lukács Béla.
Főoldal
Ritoók Zsigmond akadémikus az ELTE Bölcsészettudományi Karának emeritus professzora. A kutató az ókortudományon belül az antik irodalommal és esztétikával, a korai görög epikával és drámával foglalkozik elsősorban. A most 79 éves tudós tanársegédként, illetve gimnáziumi tanárként kezdte a pályáját, majd 1970-től az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjában dolgozott főmunkatársként. 1986-ban kezdett tanítani az ELTE-n, 1987 és 1993 között vezette a latin nyelvi és irodalmi tanszéket. Időközben vendégtanárként a grazi és a heidelbergi egyetemen is előadott. 1999-ben vonult vissza az oktatómunkából, kutatóként viszont azóta is rendszeresen publikál. Tudományos és társadalmi elismerésekben eddig sem szűkölködött: 1985 óta az irodalomtudomány doktora, 1993 óta az MTA rendes tagja, 1992-ben a Szent-Györgyi Albert-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, tavaly ugyanennek az elismerésnek a csillaggal ellátott fokozatával jutalmazták, 2001-ben pedig Széchenyi-díjat kapott.
